„Sok olyan ember van, aki nagyon kevéssel is gazdaggá tudja tenni a saját és a mások életét.

Japánban idősebb úriemberek egy csoportja rendszeresen összejött, hogy megbeszéljék a híreket, és teázgassanak. Egyik szórakozásuk az volt, hogy igen drága teafajtákat kutassanak fel, hogy azokból újabb ínycsiklandozó keverékeket állítsanak össze.

Amikor a legidősebbre került a sor, hogy megvendégelje a többieket, a legnagyobb ünnepélyességgel szolgálta fel a teát: aranydobozból mérte ki a leveleket. Mindannyian a legnagyobb elragadtatással dicsérték teáját, és tudni szerették volna, hogy milyen különleges kombinációból állította össze ezt a keveréket. Az idős ember mosolyogva így szólt:

- Uraim, a tea, amit Önök oly nagy élvezettel isznak, ugyanaz a tea, amit a parasztjaim isznak a birtokomon. Az élet legfinomabb dolgai egyáltalán nem drágák, és nem is nehéz őket megtalálni."

(Anthony de Mello: A csend szava)

2011. április 30., szombat

Tea kettesben - egy vers a teáról


Nagyon megtetszett ez a vers, amit az Amatőr Művészek Fórumán olvastam.




Tea kettesben

Tested lesz az én testem
Egy forró tea kettesben.
Hát nem édes a szerelem?
Otthon vagyok a lelkedben.

Rigódalra jött ma a kikelet,
Fák ágán ébredezik a szerelem.
Halld, hogy súgják Neked,
A teádban a szívem ott leled.
Füstölgő gőz, a magasba száll,
Terített asztalkád készen vár.
Reggeli csuprodban, én leszek,
Várom, érinthesselek…
Igyál Magadba csendesen,
Elolvadok a Testedben…
Mézesen, édesen, kéjesen,
Megédesítem reggeled!
Tested lesz az én testem,
Egy forró tea kettesben.
Hát nem édes a szerelem?
Otthon vagyok a lelkedben.



Bejegyezte: dátum:
Címkék: ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)