Sok olyan ember van, aki nagyon kevéssel is gazdaggá tudja tenni a saját és a mások életét.

Japánban idősebb úriemberek egy csoportja rendszeresen összejött, hogy megbeszéljék a híreket, és teázgassanak. Egyik szórakozásuk az volt, hogy igen drága teafajtákat kutassanak fel, hogy azokból újabb ínycsiklandozó keverékeket állítsanak össze.

Amikor a legidősebbre került a sor, hogy megvendégelje a többieket, a legnagyobb ünnepélyességgel szolgálta fel a teát: aranydobozból mérte ki a leveleket. Mindannyian a legnagyobb elragadtatással dicsérték teáját, és tudni szerették volna, hogy milyen különleges kombinációból állította össze ezt a keveréket. Az idős ember mosolyogva így szólt:

- Uraim, a tea, amit Önök oly nagy élvezettel isznak, ugyanaz a tea, amit a parasztjaim isznak a birtokomon. Az élet legfinomabb dolgai egyáltalán nem drágák, és nem is nehéz őket megtalálni."

(Anthony de Mello: A csend szava)

2011. február 11., péntek

A teázás orosz módja




 


A teázáshoz a teafüvet (grúz, vagy indiai fekete teát) egy kisméretű ezüst, vagy porcelán kannába helyezik, majd felöntik lobogó vízzel. Ez a teasűrítmény oroszul a zavarka (заварка). 

Teázáskor először ebből, a szamovár tetején elhelyezett kis kannából öntenek egy-két ujjnyi teasűrítményt a fém pohártartóban elhelyezkedő üvegpohárba és ezt eresztik fel forróvízzel a szamovárból. 

A tea sokak szerint magában is ízletes, de cukorral is édesítik. Kis tányérkából speciálisan készített lekvárt, mézet, süteményt vagy különböző pralinékat fogyasztanak hozzá.

A tea citrommal való fogyasztása is orosz szokás. Karikára vágott citromot tesznek a teába, nem belefacsarják. A citrommal való ízesítés Magyarországon is elterjedt. 

Sokszor rumot és vodkát is öntenek a teába.


 A szamovár 


 
A szamovár egy orosz-török eredetű háztartási vízforraló eszköz.

Napjainkban elsősorban mint orosz teafőző eszközt ismerik. A neve az orosz cамо- (szam-: maga) és вар- (var: főz) szóképzés. Jelentése: magától forral.

A szamovár Közép-Ázsiából egyes források szerint Kínából [1] került az Orosz Birodalomba. Eredetileg nem kizárólag teavíz forralására használták, hanem mint fával, vagy faszénnel fűtött forróvíztároló funkcionált. Különösen a faszénnel fűtött változata, ha reggel begyújtották, egész nap biztosította a ház konyhájának forró víz ellátását.

Az első, feljegyzésekben dokumentált szamovárkészítő üzemet Fjodor Liszicin tulai fegyvermester alapította 1778-ban. Az üzem 1803-ban már 26 alkalmazottal dolgozott. A rézből készült szamovárok már ekkor különböző formában készültek: váza alakú, hordó alakú, tojás alakú, stb.

A 19. század végén főleg Oroszország közép-ázsiai területén megjelentek a petróleum fűtésű szamovárok, majd a 20. század 30-as éveiben piacra kerültek az első elektromos szamovárok is.
  
Függetlenül a szamovárok formájától alapvetően nagyon hasonlóan épülnek fel.

Minden szamováron megtaláljuk a következő részeket:
  •  víztartály
  • fedő (a víztartály tetejére)
  • fűtőcső (ide töltik be, és itt égetik el, a fűtésre használt faszenet,  faforgácsot..stb.) vagy az elektromos fűtőszálat
  • a fűtőcső zárósapkája
  • teáskannatartó (egy korona, amely a teasűrítményt tartalmazó teáskanna melegen tartását biztosítja)
  • csap (a forróvíz kieresztésére)
  •  biztonsági szelep (a forraláskor keletkező túlnyomás megakadályozására)
  • fogók
  • és lábak

Forrás lista:
http://www.russianlegacy.com/catalog/product_info.php?products_id=1001&cPath=34_55_111
http://hu.wikipedia.org/wiki/Szamov%C3%A1r#A_te.C3.A1z.C3.A1s_orosz_m.C3.B3dja
http://kazakhnomad.wordpress.com/2008/11/17/dolinka-the-karlag-and-its-repressed-artists/

Nincsenek megjegyzések: