Teaszertartás

Japán teaszertartás:

A Japán teaszertartás világszerte ismert, de nem biztos, hogy pontosan tudjuk mit is jelent, illetve hogyan zajlik le. A szertartás maga a kínai Zen buddhizmusból átvett szokás. A XVI. században Sen Rikyu megalapította, az Urasenke teaiskolát, ahol a teakészítés mesterségét sajátíthatták el. A mai napig működő teaiskoláról van szó.

  

Sen Gensitsu, az Urasenke teaiskola nagymestere (a nagymester-dinasztia immár tizenötödik tagja) szavaival élve: "a Tea Útja lehetőség arra, hogy találkozzunk a szívünkkel, és nyugvópontokat stabilizáljunk magunkban".

A teaszertartás porrá őrölt zöld tea, az úgynevezett maccha elkészítéséből, és elfogyasztásából áll.

A teaszertartás lépései Rikyu tanítása szerint:

1. Meghívás: A vendéglátó megbeszélte a teamesterrel, hogy kiket szeretne meghívni. Ez legalább öt, maximum hét fő lehetett.
2. A vendégek érkezése: A macsijában  várakoznak a vendégek, akik fölkészülnek a ceremóniára.
3. Belépés a teaházba: A szertartás kezdetét a teamester jelzi. Nesztelen léptekkel, mélyen meghajolva mennek be a teázóba. A mély meghajlást a teaház alacsony ajtaja is megköveteli. A vendégek meghajolnak az ikebana  előtt, majd csendben körülnéznek a teaházban: megszemlélik a tokonomát , végül adott jelre letelepednek a számukra kijelölt helyre.
4. Teázás: A tea előtt könnyű süteményt kínálnak a vendégeknek. A teamester először bambuszseprűvel (mat-csa) a csészébe söpri a megfelelő mennyiségű teaport, majd a bambusz merőkanállal forró vizet mer rá. Ezt a seprűvel fölkeveri. Így kap egy csésze teasűrítményt. Ebből a sűrítményből önt a többi vendég csészéjébe, majd erre még forró vizet öntenek.
5. Teaivás: A japánok nem ízesítik semmivel a teájukat. Három lassú kortyot ír elő a szabály, tilos felhörpinteni. Több csésze teát is el lehet fogyasztani egymás után, a mennyiség nincs meghatározva.
6. Beszélgetés: Miután már nem isznak több teát, a vendégek csöndes társalgásba merülnek, aminek témája általában a teaház körül forog.
7. Távozás: A teaszertartást a teamester által megadott jelre befejezik. A vendégek elbúcsúznak a házigazdától, majd zajtalan léptekkel távoznak.

Ötórai tea:

Az angol délutáni teázás (afternoon tea) valójában egy uzsonna. Legenda szerint, a 19.század elején, Anna Maria Russel (a hetedik bedfordi hercegnő) rendszeresen éhes volt ebéd és vacsora között, így megkérte a cselédjét, hogy a tea mellé készítsen egy szendvicset (Lord Sandwich találmánya  eddigre már népszerűvé vált). Ez a szokás elterjedt az arisztokrácia körében, és a szendvicsek mellé hamaroson mini süteményeket is tálaltak. Néhány évtizeden belül a délutáni teázás a felső és közép rétegekbe tartozó családok mindennapos étkezésének fontos részesévé vált. A második világháború után azonban csökkent a népszerűsége, elsősorban azért, mert egyre több nő állt munkaviszonyba. A hagyományos angol délutáni tea szállodák, teázók specialitása lett, otthon csupán vendégváró vagy ünnepi alkalmakra készítettek igazi afternoon tea –t.

A hagyományos angol teázás azonban már nem egy mindennapos szokás – a legtöbb angol manapság egy bögrébe dobott tea filtert forró vízzel leönt, amit 1-2 perc áztatás után kivesz, majd a teát tejjel ízesíti. Ez a modern angol tea, amit a britek reggeltől estig, szinte folyamatosan, isznak. Az igazi angol tea készítése azonban egy ceremónia, amit vendégek számára a mai napig illik betartani..

Kellékek:

• Vízforraló: a legfontosabb kellék a vízforraló. Ez hagyományosan teáskanna alakú és régen a tűzhelyen forraltak vizet benne (népszerű volt sokáig a fütyülős vízforraló kanna is). Manapság azonban legtöbben modern, elektromos vízforralót használnak, amely Nagy-Britanniában a legnépszerűbb konyhai kisgép.
• Teáskanna: ha beugrik egy barát vagy rokon egy bögre vagy csésze teára, ilyenkor általában előkerül a teáskanna. Hagyományos délutáni teázáshoz viszont alapszükségletű. A teáskanna ideálisan porcelán vagy egyéb kerámia, de lehet modern üveg, szilikon, vagy hagyományos öntöttvas, kőedény. A fémkanna nem alkalmas, mert nem jó hőtartó.
• Kanna melegítő: angolul tea cozy, amit “teababa” névre fordítottak le magyarul. Ez valójában egy bélelt sapkaforma, amit a teáskannára borítanak az angolok, hogy a tea meleg maradjon.(Tipp: ilyet érdemes venni, mert kisebb tálalóedényekre is ráhúzható!)
• Teáskészlet –  bár hétköznap szinte mindenki bögréből issza a teáját, vendégváró alkalomra muszáj a csésze. Egy tipikus angol készlethez tartozik egy teáskanna, tejkiöntő, cukortartó, csészék és csészealjak, kistányérok. Általában minden háztartásban van egy formális (6-8  személyes) és egy egyszerű vagy eklektikus (2-4 személyes) teáskészlet. (Tipp: sikkes verzió az, ha a csészék mindegyike különböző, individuális vagy antik jelenség!)
• Teafű: annak ellenére, hogy a legtöbb angol nap mint nap filteres teafüvet használ, szinte mindenki konyhaszekrényében található natúr teafű, sokszor egy egész kollekció! Az angol tea készítéshez mindig fekete teafüvet használnak (bár sokan isznak Angliában is már zöld, fehér, gyógynövény és  gyümölcsteákat – de ezeket soha nem tejjel, és ezek nem is alkalmasak tipikus angol tea készítéséhez).
• Teaszűrő: ha nincs a kannába szűrő beépítve, akkor szükséges egy teaszűrő. A legideálisabb az, ami a csésze vagy bögre peremére illeszthető, így könnyebb a tea kitöltése.

  
Forrás lista:

                   http://diak.budai-rfg.sulinet.hu/~havassy/utazas/japan/teaszert.htm

                   http://urasenke.hu/cms/20_a_japan_teaszertartas_muveszete_-_ujsagcikk_0.html

                   http://www.angliaiutazas.hu/angliai_kep_otorai-tea_1463.html

                   http://www.tutitippek.hu/blog/angol-tea.php

                   http://hu.wikipedia.org/wiki/Jap%C3%A1n_teaszertart%C3%A1s

              http://www.tutitippek.hu/blog/angol-teazas.php