Sok olyan ember van, aki nagyon kevéssel is gazdaggá tudja tenni a saját és a mások életét.

Japánban idősebb úriemberek egy csoportja rendszeresen összejött, hogy megbeszéljék a híreket, és teázgassanak. Egyik szórakozásuk az volt, hogy igen drága teafajtákat kutassanak fel, hogy azokból újabb ínycsiklandozó keverékeket állítsanak össze.

Amikor a legidősebbre került a sor, hogy megvendégelje a többieket, a legnagyobb ünnepélyességgel szolgálta fel a teát: aranydobozból mérte ki a leveleket. Mindannyian a legnagyobb elragadtatással dicsérték teáját, és tudni szerették volna, hogy milyen különleges kombinációból állította össze ezt a keveréket. Az idős ember mosolyogva így szólt:

- Uraim, a tea, amit Önök oly nagy élvezettel isznak, ugyanaz a tea, amit a parasztjaim isznak a birtokomon. Az élet legfinomabb dolgai egyáltalán nem drágák, és nem is nehéz őket megtalálni."

(Anthony de Mello: A csend szava)

2011. január 29., szombat

Földrengés - hát most rám fér egy kis nyugtató tea

Még soha nem volt ilyen élményben részem, megmozdult alattunk a föld. Az epicentruma a földrengésnek 5 km-re volt tőlünk.


Éppen a kislányomat altattam, hirtelen azt sem tudtam mit tegyek, mi történt. Életem legrosszabb élménye volt, nagyon féltettem a kislányomat. Először azt hittem, hogy felrobbant a kazánunk, vagy a szomszédban valami.

Utána a férjemmel már sejtettük, hogy földrengés lehetett.


Hullámzott alattam a padló, a szekrény meg azt hittem összedől.


A telefonok nem működnek, tájékoztatást sehonnan nem kap az ember. A híradóban elhangzott ugyan, hogy károkról nem érkezett jelentés...  Ami nem csoda, hiszen nem működnek a telefonok.
Hát ennyit a katasztrófavédelemről.

Mondjuk jó lenne arról is tudni, hogy lesz-e utórengés, vagy mire számíthat az ember.

Most már azt is tudjuk, miért nem aludt egész nap a kislányunk, és miért volt nagyon nyűgös. A babák ugye jobban érzik az ilyesmit.


Hát ez a bejegyzés most nem a teáról szólt....

Majd legközelebb!

Nincsenek megjegyzések: